2014. június 20., péntek

2. Hülye laptop

Sziasztok! Meghoztuk a 2. részt, ami még a rövid részekhez tartozik, de ígérjük, hogy nemsokára lesznek hosszabbak is!:)

*Hailey
A reptéren –ahová beszöktünk – épp hogy fel tudtunk szállni a repülőre. Egyébként furcsa, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy nekünk tulajdonképpen nem kéne itt lennünk. Na, mindegy! Nem mintha baj lenne, csak azt gondoltam, hogy majd egy csomó biztonsági őrön át kell magunkat passzíroznunk, de hát nem. Bár elég vicces lett volna, mert azok vannak vagy hatszor akkorák, mint mi… és a filmekből tudva sokkolójuk is van, amivel pillanatok alatt elintéznek egy medvét is! Ijesztő! Szóval ott tartottam- vagy nem -, hogy már a gépen vagyunk és még nem szállt fel, csak az, az ajtó csukódott be vagy mi a szösz. Amint beljebb értünk eléggé meglepődtem.
- Kanapé? – kérdeztem értetlenül.
- Meglepődsz ezen? Annak a szőke nyominak az apja milliomos. – mondta Austin. – Különben is neked ez nem hiszem, hogy újdonság.
Csak gyilkosan néztem rá, mire ő gúnyosan elmosolyodott. Ő sosem értette meg, hogy attól még, hogy a szüleim gazdagok, pontosabban az apám, az még nem jelenti azt, hogy nekem minden luxus… na, jó lehet, hogy így van, de én nem magángéppel járkálok, amibe kanapé van! Bah, sose értenek meg! Utálom, amikor egy elkényeztetett ribancnak néznek! Néha – igazából elég gyakran – Bon nem is szól semmit Austinnak, ha sérteget ez miatt… de hát a szerelem! Undorító dolog!
- Én nem látok itt senkit. – jelentette ki Bony.
- Lehet, hogy zuhanyoznak. – vontam vállat.
- Zuhanyoznak? – vonta fel a szemöldökét Aus.
- Ha már kanapé van, akkor zuhanyzó is. – tártam szét a karom.
- De Hai, öten vannak. – világosított fel Bon.
- Öt zuhanyzó? – vetettem fel.
- Miért pont zuhanyzó? – kérdezte Austin, majd megjelent az arcán egy perverz mosoly. – Kivel akarsz egy zuhanyzóban lenni?
- Justinnal! – válaszoltam (kb. ilyen fejem lehetett: *-----*) , de elég furán néztek rám, így hozzá tettem. – Vagyis pf, senkivel!
- Na, jó szerintem hagyjuk a zuhanyzókat! – szólalt meg Bony kettőt pislogva.
Nem értem mi bajuk Justinnal! Bár szerintem Bonit már nem nagyon sokkolják le a „Szeretem Justint!” kitöréseim, mióta órákig magyaráztam neki arról, hogy egy nap én leszek Mrs. Bibeber… Már azt is elterveztem, hogy hol fogunk élni, milyen házunk, kutyánk lesz, az esküvőnket, sőt még a gyerekeinket is elképzeltem.  Na, mindegy! Nem nagyon jutottunk bármire is, csak álltunk ott némán a laptoppal, ami mellesleg a kezemben van már egy ideje. Az ácsorgásunknak az vetett véget, hogy megszólalt egy hang, amitől én személy szerint megijedtem.
- A gép megkezdi a felszállást, kérem, kapcsolják be biztonsági öveiket.
A hozzánk legközelebb lévő ülőhely a kanapé volt, aminek egyszerre futottunk neki és az utolsó pillanatban a gép elkezdett felszállni, így rádőltünk, mint egy darab fa, ami fájt, mert én kerültem alulra. Miután a gép felszállt újra felálltunk.
- Öhm, izé szerintem nem kéne itt lennünk. – szólaltam meg.
- Ha nem mondod, hülyén halok meg! – forgatta meg a szemét Bon.
- Ott egy ajtó! – mutatott a hátam mögé Austin.
Szinte egyszerre gondoltunk ugyanarra – na, jó nem hiszem, mert nekem megfordult a fejembe, hogy lehet, hogy Narniában kötünk ki. Szóval kinyitottuk az ajtót és az a látvány fogadott minket, hogy mind az öt srác egy nagyobb kanapén, mint amit nem olyan rég láttunk ülnek és focit néznek egy bazi nagy TV-n.
- Anyám ezeknek minden luxus? – nézett körbe tátott szájjal Bon.
- Én már azon sem lepődnék meg, ha a WC magától húzódna le. – ráztam meg a fejem.
- Fertőtleníti is magát. – szólalt meg a göndör… hát ok.
- Egyébként ti hogy kerültök ide? – kérdezte az egyik barna hajú, nevezzük Joenak.
- Mert valamelyikőtök otthagyta a laptopját. – válaszolt Bon, én meg felemeltem az említett tárgyat.
- Ó, hát itt vagy drágám! – pattant fel a fekete hajú, majd kikapta a kezemből a „drágáját” és magához ölelte.
- Ez egy ici-picit beteges. – mutatta Austin az ujjával azt az ici-picit.
- Amúgy mikor szállunk le? – kérdeztem.
- Két-három óra. – vont vállat a szőke.
- Na, ne! Én nem fogok ennyi időt eltölteni ezekkel! – háborodott fel Bon.
- Hát, vannak ejtőernyőink. – ajánlotta fel az a barna hajú, akit Joenak neveztem el.
Szerintem Bony ki is ugrott volna, de aztán kiderült, hogy az esetleges ejtőernyők el vannak szakadva, mert egy úgynevezett Zayn idézem „Egy szerencsétlen segg és nem lehet rábízni semmit!” Így mivel a kiugrás nem nagyon jött össze kénytelenek voltunk leülni és várni. Személy szerint nekem nem volt bajom azzal, hogy itt vagyunk, legalább nem kell dolgozni. Igaz, hogy a helyzet akkor sokkal jobb lenne, ha hallgathatnék közben Justint, mert miért ne? Telefon és fülhallgató mindig van nálam, de most nem vettem elő, mert nem akartam semmiről sem lemaradni. Pedig van itt egy pár sarok… lényegtelen! Egyébként lehet, hogy rossz a memóriám, vagy csak szimplán nem érdekelt, de nem jegyeztem a nevüket. Azt már az előbb megtudtam, hogy a fekete hajú az Zayn, de a többi! Ötletem sincs a megnevezésükről. Talán el kéne neveznem őket arról, hogy milyenek. Zayn lehetne a szerencsétlen, ha már „nem lehet rábízni semmit”, az a barna hajú, akit még nem neveztem el az lehetne a néma, mert alig szólal meg, a göndör a göndör, mert tényleg nagyon göndör a haja és most sokszor használtam a göndör szót és most megint… na, mindegy! Szóval ott tartottam, hogy elnevezem az embereket és mindenkit mondtam kivéve a szőkét – mert ugye a másik barna hajú a Joe -, aki a bunkó lesz, mert olyan undok fejet vág, mellesleg utálom a megjegyzéseit. Komolyan! Zoknit kéne tömni a szájába! Úgy látszik ő a rosszabb fajta a piszok gazdagok fajtájából. Én sosem akartam olyan lenni, egyáltalán nem tartom magam többnek, sőt sokszor irigylem Bont. Szívesen cserélnék vele, mert akkor kevésbé sokszor kéne elviselnem azt a sok kretént, akikkel apa jóba van. Mindig azt mondja, hogy majd olyan férjem lesz – mert nem én döntöm el á dehogy – akinek jó az anyagi helyzete, mert őt csak az érdekli, hogy a családunk egyre gazdagabb legyen, ami szerintem már beteges. Persze én mondtam neki, hogy akkor Justin jó választás, mert nekem is jó és neki is, de csak kiröhögött és azt mondta, hogy nőjek fel. Ezzel nem törte össze teljesen az álmaimat, mert anya ott van, és ő általában támogat a dolgaimban még akkor is, ha tudja, hogy reménytelen. Apa mindig is arra törekedett, hogy az egyetlen pici lánya tökéletes legyen, csak ez sosem jött neki össze. Néha megpróbálok megfelelni neki, mert úgy érzem, hogy kilógok a családból, ami igazából teljesen így van, mert szinte az egész családom „tökéletes”. Lehet, hogy az unokatesóim mindent úgy tesznek, ahogy a szüleik akarják, de én nem. Végül is kit érdekel, hogy ki, hogy akar látni? Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy az ajtó, amin bejöttünk ide hirtelen kicsapódik. Mindenki odakapta a fejét, egy nő állt ott lesápadt arccal.
- Zuhan a gép. – jelentette ki.

Mindenki kifejezéstelen arccal meredt rá, nem fogtuk fel egyből, hogy mi történt. Nem tudom ki tért magához először, de az egyik pillanatban még lesokkolva ültem a másikba pedig valaki egy légmaszkot nyomott az arcomra. A nő, aki bejelentette a helyzetet nem tudom, hogy hová tűnt, de abban a pillanatban nem is volt annyira fontos. Egy örökké valóságnak tűnt ott ülni, aztán hirtelen begyorsult minden. Olyan volt, mintha – ez elég ovisan fog hangzani – egy óriás megfogta volna a repülőt és rázná. A maszk lerepült az arcomról én meg neki csapódtam a repülő oldalának, majd a földre estem. Senki nem tudott a lábán vagy a seggén maradni, képtelenség volt. A gép balra dőlt, így elgurultam a másik oldalra, ami megint csak azzal ért véget, hogy találkoztam a fallal. Az átkozott kanapék sem maradtak egy helyben, az egyik pont felém jött, szinte biztos volt, hogy agyontalál. Már csak pár centire volt tőlem, mikor valaki megállította. Nem tudtam megnézni, hogy ki volt, mert a repülő most a másik oldala felé dőlt, így a kanapé pillanatok alatt eltűnt az arcom elől és én is mentem vele. Megpróbáltam felállni, bár nem volt értelme, mert amint lábra álltam a gép megint a másik irányba dőlt így elestem, majd az eredeti helyemen maradtam, mert a gép hamar meggondolta magát, de most annyira bedőlt, hogy a padló szinte ugyanolyan szintbe volt, mint eddig a fal. Megpróbáltam megkapaszkodni valamiben, de nem tudtam, nekiestem az egyik ablaknak, ami szerencsére nem tört ki. Alig értem „földet” és már egy fotel a semmiből ráesett a kezemre. Egy hangot sem tudtam kiadni a fájdalomtól, azt hittem leszakad a karom. Próbáltam kiszabadítani magam a fotel alól, de a saját erőm kevés volt hozzá. Nagyon fájt és rázkódtam össze vissza, ami nem volt kellemes, mert nem elég, hogy a fotel rajta nehezedik a karomon, még mozgott is. A gép hirtelen újra egyenesen állt – így legurult a kezemből a fotel – de nem sokáig, mert megint dülöngélni kezdett. Fogalmam sem volt, hogy mi történt, mert egyszer csak elsötétült minden.

2014. június 17., kedd

1. rész "Új vendégek" *Ebonie

Sziasztok:)
Meghoztam az első részt...itt még nem nagy elétérések lesznek az alapsztoriból...szóval ....igen:D
Jó olvasást;)
(hagyjatok életjelet;D)



*Ebonie

Megint egy elcseszett nap. Mint mindig, most is én takarítottam a takarító (!!) személyzet helyett, akik csak a szobákat képesek kitisztítani. (Austin is köztük van, de ő tökéletes) Hailey szokás szerint késett, hisz ha valaki az apjánál dolgozik nem olyan szigorú a menetrendje. Éppen valami sárga megmagyarázhatatlan dolgot (majd azt mondom, hogy mustár, amíg meg nem mozdul) töröltem fel a márványpadlóról, amikor Mr. Benett hívott engem. A találkozó szobában (én csak így hívom, itt fogadjuk az új vendégeket) már ott volt Hailey is, eléggé fáradtnak tűnt, biztos nem rég kelt fel.

- Jó napot, én... - kezdtem volna bele, de Mr. Benett (ha valaki még nem tudná, Hailey apja) félbeszakított.
- Ő itt a lányom, Hailey Benett, egy tisztességes dolgozó, ha bármi problémájuk van, csak kérdezzék őt. Ő meg a barátnője. - legyintett rám, mintha egyáltalán nem lennék fontos. Köszi!
- Én Niall Horan vagyok, az apám Boby Horan foglalta nekünk a helyet. - rázta meg egy szőke srác Mr. Benett kezét. - Ők a barátaim, Zayn Malik, Liam Payne, Harry Styles és Louis Tomlinson.
- Örvendtem a találkozásnak. - bólintott Mr. Benett. Mivel nem éreztem fontosnak a jelenlétemet elindultam kifelé (ha valami fontos vendég van, úgy is mindig Hailey vezeti őket körbe, az apja miatt) de éppen akkor jött be Austin (a barátom) szóval valami ismeretlen erő benn tartott a találkozó szobában.

Szokás szerint Hailey mutatta be nekik a hotelt, Aus és én, pedig vihettük a csomagjaikat. Ketten. Mondjuk Austinnak ez nem is szerepel a munkaköri leírásában. Mikor beértünk a szobájukba (sikerült az egyik legpuccosabbat választaniuk) ők is ott voltak, Hai éppen magyarázott valamit, én pedig flegmán megszólaltam.

- Ha valakinek kéne vödör a szoba kiléte miatt, nálam mindig van kettő vödör, ha akarjátok, itt hagyhatom. - rántottam meg a vállam.
- Miért pont kettő? - kérdezte a göndör hajú srác.
- Mert az a kedvenc száma. - ölelte át a derekamat Austin, én meg rá mosolyogtam. Ezek után Hailey még magyarázott a szobáról, hogy milyen szép a kilátás, blablabla, Aus kiment, mert ugye ez az 5 srác nem az ő vendége.
- Látom, remekül meglesztek. - csaptam össze egy erőltetett mosollyal a kezem. - akkor én itt is hagylak benneteket, és meglátogatom a kedvenc vendégemet. - mondtam és bevágtam egy "hej" mozdulatot.
- Jaj, Boni, ne zaklassátok már Austinnal azt a szegény embert, csak is azért, mert ő az egyetlen közös vendégetek! - nézett rám Hailey, olyan anyukásan.
- De akkor még is, hogy találkozhatnánk ebben a bazi nagy giccses labirintusban? - tártam szét a karom.
- Még mindig el szoktál tévedni, ha pisilni mész? - mosolygott.
- Talán. - duzzogtam.
- Egyébként mi is itt vagyunk. - intett egy alacsony barna hajú srác.
- Már megbocsáss, de mit érdekelnek engem a vendégek? - néztem rá lesajnálóan.
- Nem az lenne a dolgod? - kérdezte ugyanaz a fiú.
- Nem, nekem az a feladatom, hogy elhitessem veletek, milyen szerencsések (és gazdagok) vagytok, hogy itt megszállhattok. A kedvesség nem fontos. - magyaráztam.
- Ne is figyeljetek rá, biztos napszúrást kapott. - tolt ki Hailey a szobából, és utána egy kicsit (nagyon) lecseszett. 
- Nem szoktál ilyen lenni. - csodálkozott.
- Tudom, de olyan unszimpatikusnak tűnnek. - húztam el a számat.
- Hacsak nem dobod az egyikért Austint...- kezdett bele, de én rácsaptam a kezére, amit egy "Au, ez fájt" megszólalást követte.
- Felejtsd el! Aus és én örökre együtt leszünk. - néztem rá szúrós szemekkel, amire ő csak egy szemforgatással válaszolt.

* Pár nappal később

Ma hagyta el az, az 5 idióta a hotelt. Akkora felfordulást hagytak maguk után, hogy az már borzasztó! Nem, hogy kidobnák a pizzás dobozokat, vagy a zacskó chipseket, hanem szanaszét a padlón hevert minden. Szinte az összes ágyneműn valamilyen folt virított (amit majd valószínű nekem kell eltakarítanom, hurrá) és bónuszként letörték az egyik kilincset.

- Lányok, találtam egy laptopot! - lóbálta a kezében az említett tárgyat Austin.
- Nézzük meg, mi van rajta. - csillant fel a szemem, de aztán láttam Hailey hogy néz rám, ezért hozzátettem - és azután visszavisszük a tulajdonosának. - forgattam a szemeim.
- Rendben. - bólintott a barátnőm.
- Csak remélem pornó nem lesz rajta. - néztem ijedten a technikai eszközre.
- Ugyan már, Boni...- legyintett Hai.
- Egy fiúról beszélünk. Sose lehet tudni. - ráztam meg a fejem. A belépéshez jelszó kellett, ami egy kicsit elszomorított, de Austin beírt valamit, és csodák csodájára helyes volt.
- Ezt meg honnan tudtad? - nézett rá gyanakvóan Hailey, mire Aus egy pillanatra zavarba jött, majd válaszolt.
- Csak láttam, amikor az egyik srác beírta. - rántotta meg a vállát.

A laptopon rengeteg kép volt a fiúkról (annyi helyen jártak már, én még a városból is alig megyek ki) a zenei ízlése a srácnak nulla, szerintem borzasztó zenéi voltak, Hai szerint annyira nem volt rossz, Austin pedig nem bírta abbahagyni a nevetést, szerinte annyira szar volt.


Miután alaposan átnéztük (JÉJ, nem találtunk pornót) nem tudtuk eldönteni, hogy visszavigyük-e, mert a zene olyan vicces volt, hogy meg akartuk tartani, de Hailey erősködött szóval, elindultunk a laptoppal...

2014. június 14., szombat

Prológus

Sziasztok! Meghoztam a prológust! Remélem majd tetszik... :)


Felhúztam a kezemre a fekete kesztyűmet, majd lenyomtam a kilincset, így kiérve a folyosóra. Egyenest a megbeszélő terembe mentem, ahol már volt egy jó pár olyan, mint én. Mikor már a főnök is megérkezett megkezdődött a megbeszélés. Figyelmesen hallgattuk végig vezetőnk mondandóját, arról, hogyan végezzünk ki pár tizenévest. Az okot nem mondta, de nagyon látszott rajta, hogy fontos neki ez a küldetés. Teljes beleéléssel magyarázta a tervét, hangja egyszer sem remegett meg, nagyon határozottnak tűnt. Néha még a kezei is ökölbe szorultak, kegyetlen dologra készült, senkit nem kívánt kímélni. Miután ismertette velünk az egész tervet embereket jelölt ki különféle feladatokra. Az igazság az, hogy eddig csak embereket védtem meg, majd áthelyeztek ide, valami nagyon fontos ügy érdekében. Sok pénzt ígértek ezért persze, hogy átjöttem. Ha egyszer otthagysz egy embert nincs visszaút, szóval nagyon át kell gondolni az ilyesmit, de szükségem volt a pénzre, mert a fiamat egy autóbaleset érte, ami miatt tolószékes lett. Tudtam, hogy itt nem testőrködésről van szó, hanem kőkemény gyilkolásról. A fiamra gondoltam és nagyon megsajnáltam az áldozatokat. Bármi oka is van ennek az embernek, hogy bántsa őket, én nem szeretnék részt venni benne. Bármennyire is próbáltam kibújni  a feladatok alól nem úsztam meg. Sőt! Én kaptam a legaljasabb feladatot, amit nem voltam hajlandó elvégezni.
- Én ezt nem teszem meg. – jelentettem ki.
A főnök felemelte a fejét, így látszódott egy kicsi a megégett arcából. Semmi érzelmet nem mutatott, csak intett az egyik emberének, aki felém emelte a nagy fegyverét, majd meghúzta a ravaszt…

Szereplők^^

Sziasztok:) A barátnőmmel fogjuk írni ezt a blogot, ez igazából egy javított verzió (az eredetit itt találod) egyébként a helyetekben nem nézném meg. Most így visszanézve (magamat) nem a legjobb....
DE MOST!
Most sokkal jobb lesz...ígérem;) (csak azért vagyok biztos, mert az előzőt könnyű túlszárnyalni)
Szóval... itt vannak a szereplők:)
Egyébként...egy dolog...hogy 1d-s ...viszont én még nem olvastam ilyet...nem fog a szerelemtől csorogni...(inkább a vértől...lel) szóval jó olvasást;)


Hailey Benett (Hai) -18-

Egy egyszerű lány, kevésbé egyszerű szülőkkel. Az apjáé a világ egyik legpuccosabb hotele, ahol lakik és dolgozik. Rengeteg rendezvényen kell megjelennie, amik unalmasak, giccsesek, ő sem élvezi őket.
Idézet: Semmi sem fáj jobban, mint várni, mert én sem tudom, hogy mit várok már

Ebonie Artmenson (Eb, Boni, Bon) -18-

Bartánőjével együtt dolgozik a hotelban, csupán neki rosszabb anyagi helyzetei vannak. Általában kedves és aranyos, néha flegma, viszont ha valaki bántja őt, vagy a barátait, akkorákat csap, amiket egy fiú is megirigyelne, nem mellesleg hatalmasakat is rúg.
Idézet: Visszatértem ribancok!

Louis Tomlinson (Boo Bear, Tommo, Lou) -21-

4 legjobb barátja van, akikkel folyton utaznak (Niall apja pénzeszsák) Élvezik az életet. Amikor nem alszik vagy eszik, lányozik (csajozik) Viszont nem a legerősebb ember, vagy hogy, a legkisebb dolgon sír.
Idézet: Ne érezz, élvezz!

Niall Horan (Nialler) -19-

Az apjának rengeteg pénze van, így a barátaival utazgatnak arra, amerre csak szeretnének. Családi háttere miatt rendkívül őszinte, olyannyira, hogy az már bunkóságnak számít. Néha csak úgy odamegy idegenekhez és leszólja őket, amiért gázul öltözködnek.
Idézet: Őszintén szólva nem érdekel, mit mondanak mások.

Harold Edward Styles (Harry, Hazza) -18-

Szintén az ötös csapat tagja. Igazából ő a legnormálisabb, és legokosabb, ha nem akar valakit megverni. Valami furcsa késztetése van erre, bár a bátorsága hiányzik hozzá (ellentétben Bonival)
Idézet: Nem számít mekkora a baj, ha van nálad fegyver, mindig jobb.

Zain Jawaad Malik (Zayn) -20-

Üldözési mániája van, szinte minden második másodpercben pánikrohamot kap, amit a barátai már nem vesznek komolyan, mert már megszokták tőle. Szinte mindentől fél.
Idézet: Te is hallottad azt a zajt?

Liam James Payne -19-

Mivel nagyon erősen beverte a fejét, folytonos emlékezet kiesései vannak, tehát ne bízzál rá senkit, mert otthagyja!
Idézet: Mi történt?

Austin White (Aus) -18-

Ebonie első szerelme, a kapcsolatuk még mindig tart. Mindenféle sportágban kitűnően szerepel. Szinte mindig megpróbál Bonira vigyázni, aki ezt nem szereti, de ilyen a szerelem...
Idézet: Ne gondolkodj...tedd meg!

Jake Rogers -19-

Az új dolgozó a szállodában (természetesen később). Kedves.

Eric Campbelle -20-

Egy pöppet beképzelt srác.