1. rész "Új vendégek" *Ebonie

Sziasztok:)

Meghoztam az első részt...itt még nem nagy elétérések lesznek az alapsztoriból...szóval ....igen:D

Jó olvasást;)

(hagyjatok életjelet;D)

*Ebonie

Megint egy elcseszett nap. Mint mindig, most is én takarítottam a takarító (!!) személyzet helyett, akik csak a szobákat képesek kitisztítani. (Austin is köztük van, de ő tökéletes) Hailey szokás szerint késett, hisz ha valaki az apjánál dolgozik nem olyan szigorú a menetrendje. Éppen valami sárga megmagyarázhatatlan dolgot (majd azt mondom, hogy mustár, amíg meg nem mozdul) töröltem fel a márványpadlóról, amikor Mr. Benett hívott engem. A találkozó szobában (én csak így hívom, itt fogadjuk az új vendégeket) már ott volt Hailey is, eléggé fáradtnak tűnt, biztos nem rég kelt fel.

- Jó napot, én... - kezdtem volna bele, de Mr. Benett (ha valaki még nem tudná, Hailey apja) félbeszakított.

- Ő itt a lányom, Hailey Benett, egy tisztességes dolgozó, ha bármi problémájuk van, csak kérdezzék őt. Ő meg a barátnője. - legyintett rám, mintha egyáltalán nem lennék fontos. Köszi!

- Én Niall Horan vagyok, az apám Boby Horan foglalta nekünk a helyet. - rázta meg egy szőke srác Mr. Benett kezét. - Ők a barátaim, Zayn Malik, Liam Payne, Harry Styles és Louis Tomlinson.

- Örvendtem a találkozásnak. - bólintott Mr. Benett. Mivel nem éreztem fontosnak a jelenlétemet elindultam kifelé (ha valami fontos vendég van, úgy is mindig Hailey vezeti őket körbe, az apja miatt) de éppen akkor jött be Austin (a barátom) szóval valami ismeretlen erő benn tartott a találkozó szobában.

Szokás szerint Hailey mutatta be nekik a hotelt, Aus és én, pedig vihettük a csomagjaikat. Ketten. Mondjuk Austinnak ez nem is szerepel a munkaköri leírásában. Mikor beértünk a szobájukba (sikerült az egyik legpuccosabbat választaniuk) ők is ott voltak, Hai éppen magyarázott valamit, én pedig flegmán megszólaltam.

- Ha valakinek kéne vödör a szoba kiléte miatt, nálam mindig van kettő vödör, ha akarjátok, itt hagyhatom. - rántottam meg a vállam.

- Miért pont kettő? - kérdezte a göndör hajú srác.

- Mert az a kedvenc száma. - ölelte át a derekamat Austin, én meg rá mosolyogtam. Ezek után Hailey még magyarázott a szobáról, hogy milyen szép a kilátás, blablabla, Aus kiment, mert ugye ez az 5 srác nem az ő vendége.

- Látom, remekül meglesztek. - csaptam össze egy erőltetett mosollyal a kezem. - akkor én itt is hagylak benneteket, és meglátogatom a kedvenc vendégemet. - mondtam és bevágtam egy "hej" mozdulatot.

- Jaj, Boni, ne zaklassátok már Austinnal azt a szegény embert, csak is azért, mert ő az egyetlen közös vendégetek! - nézett rám Hailey, olyan anyukásan.

- De akkor még is, hogy találkozhatnánk ebben a bazi nagy giccses labirintusban? - tártam szét a karom.

- Még mindig el szoktál tévedni, ha pisilni mész? - mosolygott.

- Talán. - duzzogtam.

- Egyébként mi is itt vagyunk. - intett egy alacsony barna hajú srác.

- Már megbocsáss, de mit érdekelnek engem a vendégek? - néztem rá lesajnálóan.

- Nem az lenne a dolgod? - kérdezte ugyanaz a fiú.

- Nem, nekem az a feladatom, hogy elhitessem veletek, milyen szerencsések (és gazdagok) vagytok, hogy itt megszállhattok. A kedvesség nem fontos. - magyaráztam.

- Ne is figyeljetek rá, biztos napszúrást kapott. - tolt ki Hailey a szobából, és utána egy kicsit (nagyon) lecseszett. 

- Nem szoktál ilyen lenni. - csodálkozott.

- Tudom, de olyan unszimpatikusnak tűnnek. - húztam el a számat.

- Hacsak nem dobod az egyikért Austint...- kezdett bele, de én rácsaptam a kezére, amit egy "Au, ez fájt" megszólalást követte.

- Felejtsd el! Aus és én örökre együtt leszünk. - néztem rá szúrós szemekkel, amire ő csak egy szemforgatással válaszolt.

* Pár nappal később

Ma hagyta el az, az 5 idióta a hotelt. Akkora felfordulást hagytak maguk után, hogy az már borzasztó! Nem, hogy kidobnák a pizzás dobozokat, vagy a zacskó chipseket, hanem szanaszét a padlón hevert minden. Szinte az összes ágyneműn valamilyen folt virított (amit majd valószínű nekem kell eltakarítanom, hurrá) és bónuszként letörték az egyik kilincset.

- Lányok, találtam egy laptopot! - lóbálta a kezében az említett tárgyat Austin.

- Nézzük meg, mi van rajta. - csillant fel a szemem, de aztán láttam Hailey hogy néz rám, ezért hozzátettem - és azután visszavisszük a tulajdonosának. - forgattam a szemeim.

- Rendben. - bólintott a barátnőm.

- Csak remélem pornó nem lesz rajta. - néztem ijedten a technikai eszközre.

- Ugyan már, Boni...- legyintett Hai.

- Egy fiúról beszélünk. Sose lehet tudni. - ráztam meg a fejem. A belépéshez jelszó kellett, ami egy kicsit elszomorított, de Austin beírt valamit, és csodák csodájára helyes volt.

- Ezt meg honnan tudtad? - nézett rá gyanakvóan Hailey, mire Aus egy pillanatra zavarba jött, majd válaszolt.

- Csak láttam, amikor az egyik srác beírta. - rántotta meg a vállát.

A laptopon rengeteg kép volt a fiúkról (annyi helyen jártak már, én még a városból is alig megyek ki) a zenei ízlése a srácnak nulla, szerintem borzasztó zenéi voltak, Hai szerint annyira nem volt rossz, Austin pedig nem bírta abbahagyni a nevetést, szerinte annyira szar volt.

Miután alaposan átnéztük (JÉJ, nem találtunk pornót) nem tudtuk eldönteni, hogy visszavigyük-e, mert a zene olyan vicces volt, hogy meg akartuk tartani, de Hailey erősködött szóval, elindultunk a laptoppal...