Felhúztam a kezemre a fekete kesztyűmet, majd lenyomtam a
kilincset, így kiérve a folyosóra. Egyenest a megbeszélő terembe mentem, ahol
már volt egy jó pár olyan, mint én. Mikor már a főnök is megérkezett
megkezdődött a megbeszélés. Figyelmesen hallgattuk végig vezetőnk mondandóját,
arról, hogyan végezzünk ki pár tizenévest. Az okot nem mondta, de nagyon
látszott rajta, hogy fontos neki ez a küldetés. Teljes beleéléssel magyarázta a
tervét, hangja egyszer sem remegett meg, nagyon határozottnak tűnt. Néha még a
kezei is ökölbe szorultak, kegyetlen dologra készült, senkit nem kívánt
kímélni. Miután ismertette velünk az egész tervet embereket jelölt ki különféle
feladatokra. Az igazság az, hogy eddig csak embereket védtem meg, majd
áthelyeztek ide, valami nagyon fontos ügy érdekében. Sok pénzt ígértek ezért
persze, hogy átjöttem. Ha egyszer otthagysz egy embert nincs visszaút, szóval
nagyon át kell gondolni az ilyesmit, de szükségem volt a pénzre, mert a fiamat
egy autóbaleset érte, ami miatt tolószékes lett. Tudtam, hogy itt nem
testőrködésről van szó, hanem kőkemény gyilkolásról. A fiamra gondoltam és
nagyon megsajnáltam az áldozatokat. Bármi oka is van ennek az embernek, hogy
bántsa őket, én nem szeretnék részt venni benne. Bármennyire is próbáltam
kibújni a feladatok alól nem úsztam meg.
Sőt! Én kaptam a legaljasabb feladatot, amit nem voltam hajlandó elvégezni.
- Én ezt nem teszem meg. – jelentettem ki.
A főnök felemelte a fejét, így látszódott egy kicsi a
megégett arcából. Semmi érzelmet nem mutatott, csak intett az egyik emberének,
aki felém emelte a nagy fegyverét, majd meghúzta a ravaszt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése